hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki az árnyékvilágban élt. fehér alapon fekete sziluett volt csak, és mindig úgy látszott, hogy a két karját a magasba emeli, mintha kérne valamit.
ez a kisfiú nem tudott elvenni, ezért ujjai haszontalanokká lettek, és öklei kalapácsfejekké váltak.
a fehér falak néha megnőttek, és az ő kis pici, fekete teste egyre összehúzódott.
felserdülvén kilépett a világoskékbe a már szürkülő falak közül.
még mindig nem tudta elvenni, ami neki jár, tiszta volt és bizalommal teli, de gyors is. fehérben járt, puha haja lobogott utána.
a vízen és a levegőben kötelekkel befogta a szelet és úgy suhant. a földön pedig hercegnőkkel sétált.
már kis ravaszság is volt benne, az útjába kerülő akadályokat mind ügyesen kikerülte, átugrotta vagy megszelidítette.
egyszer nem suhanhatott tovább, le kellett ülnie.
ülve maradt egy darabig és csak gondolkodott, gondolkodott.
aztán felállt, visszafordult, és kalapácsökleivel leütötte ferit.
a kalapácsfejek és a falak szétrobbantak.
No Comments