Egykor értettem a fák és a felhők nyelvén.
Megmondták nekem, honnan jöttem és mit tegyek.
A fű puhaságával simogatott és az állatok a barátaim voltak.
Egységben éltünk és tudtam, mi a feladatom.
A férfi szeretett, gyermeket szültem és neveltem, és ezzel betöltöttem feladatom.
Ma ennek az egységnek a hiányát érzem, tanácsot szeretnék, de nem találom a visszautat.
Elszakítva élek, minden idegen, nagy, félelmetes.
Nincs szeretet, szikkadt testemben űr, szívemben összefacsarodott hideg.
No Comments