Amikor összekever két festéket, soha nem azt a színt kapja, ami a dobozra van írva
Gránátalma csüngött a fán, csüggedten csüngött, mert már nem tudta, érdemes-e úgy kapaszkodnia. Gyermekkora és kamaszkora határán elengedte a fát, aminek pedig táplálnia kellett volna még őt, és lehullott a földre.
Ott feküdt lent, és nézte a világot, más szemekkel, nem olyan magasból, hanem alulról. Nem tartotta, nem védte már semmi, és amikor a madarak megérkeztek, szabad prédájukká vált, kicsipkedtek a húsából, az évek során ki kisebbet, ki nagyobbat.
Egy madár hatalmasat hasított ki belőle, Gránátalma egész megmaradt valója lüktetett a fájdalomtól.
A következő eljárta neki násztáncát, és feledtette kínjait. Vele maradt, de végül az is megsebesítette, hogy Gránátalma szíve is kilátszott már, amely már csak alig hallhatóan dobogott.
Sárkány visszavonultan élt, de vonzotta a bátor királyfikat, akik bemerészkedtek barlangjába. Sárkány csak a csontjukat köpte ki, egész halmokban állt már a küszöbén. Mind ahányszor hazatért, át kellett lépnie az egyre magasodó csontkupacon. A barlangjába vezető úton folyton szembesült önnön sárkány voltával. Nem tetszett neki, ezért egy idő után a királyfikat már a bejárattól visszafordította, éhségét csak néhánnyal csillapította.
Gyertyalángnál körmölt félhomályos barlangjában, nyugodtan, időnként valaminek a hiányától mégis kínzó ürességet érezve.
Néha útnak indult, először csak ment, cél nélkül, később egyenesebb úton haladva.
Egy ilyen alkalommal ismét eljutott a fáig, amely már rég elkorhadt, de ekkor lenézett és meglátta Gránátalmát. Mellette volt még a madár, amely a legnagyobbat hasította ki belőle, mintha láthatatlan szálakkal lenne hozzákötve, de mégis, hátat fordított Gránátalmának, és másfelé tekintgetett.
Sárkányban vonzalom ébredt, aztán a sebeket látva együttérzés is, de nem tudta, mit tegyen vegyes érzéseivel. Haza akarta vinni Gránátalmát, mert sárkány-ösztöne működött, meg akarta enni, a csutkáját meg kiköpni. Máskor szeretett volna tenni érte valamit, de nem tudta, hogy fogjon hozzá. A madár sem engedte el, és Gránátalma sem a madarat, ezért Sárkány újból és újból maga indult neki meglátogatni Gránátalmát.
Gránátalma megmutatta neki épen maradt, piros felét, de ez Sárkányt nem érdekelte. Gránátalma megmutatta neki sebeit, és Sárkány úgy érezte, Gránátalma ettől olyan Gránátalma, és ez érdekelte őt, Gránátalma megérintett valamit Sárkány lelkében.
Sárkány próbálta türtőztetni önmagát, próbálta legyőzni azon gondolatait, hogy mégis inkább hazaviszi és felfalja őt. Ilyenkor hazament barlangjába, körülnézett, és nem tetszett annak színe. Körülnézett önmagában és nem tetszett annak színe sem.
A láthatatlan szálak képesek voltak nyúlni, és amíg a madár másfelé nézelődött, Sárkány mégis hazavitte Gránátalmát. Simogatta, szólongatta, de egyszer véletlenül szavak helyett lángok jöttek a szájából, amik pedig tovább marták Gránátalma húsát. Sárkány szégyellte magát sárkány-volta miatt, Gránátalma pedig ijedten elgurult, és remegve meglapult az avarban.
Sárkány gondolkozott, és arra jutott, átfesti barlangját. Gondolkozott, és arra jutott, legyőzi sárkányságát. Fájt neki, hogy nem szeretik sárkánynak, de elhatározta, nem lesz többé önző, és nem azzal fog foglalkozni, hogy elfogadtassa magát, ezt a tüzet okádó, félelmetes, de néha mégis kedves szörnyet, ezt a mesebeli ritkaságot, nem vár többé a királyfira, aki nem azért jön, hogy sárkányságát legyőzze, hanem azért, hogy sárkányként szeresse.
Elhatározta, megkeresi Gránátalmát, és megmondja neki, most már képes rá, hogy csak Gránátalmára figyeljen. De sehol sem találta, az úgy elbújt az avarban. Sárkány visszament a barlangjába, és átélte, hogy tényleg képes rá, hogy csak Gránátalmára figyeljen, hogy akkor is szeresse, ha ő nem kap cserében semmit. Kinyílt egy ajtó Sárkány szívében, és aztán kinyílt egy másik is, amikor azt is el tudta fogadni, hogy Gránátalma nem jön többé az ő barlangjába, de Sárkány így is szereti őt.
Nekiállt átfesteni a barlangot, szép kékre szerette volna, de amikor elégedetlenségében már harmadszorra kente át, rájött, hogy amikor összekever két festéket, soha nem azt a színt kapja, ami a dobozra van írva.
Ott állt hát a barlangban, és az ecset kiesett a kezéből. Kicsi, elkorcsosult kezei voltak, mert soha nem használta azokat, és most hiába érezte, hogy satnya karjaival átnyúlna a köztük lévő üres téren, hogy megsimogassa velük Gránátalma sebeit, már késő volt. Elindult valami, de későn, és karjai ott maradtak kinyújtva, és nem tudta, mihez kezdjen velük.
megjegyzés:
A legenda szerint a gránátalmafa az Éden kertben a szerelem fája. Gyönyörű szegélynövény bejáratok mellett, lépcsők, teraszok szélein. Nagyon sokáig él, ellenálló növény.
No Comments