„Szereted, ha szorítanak, fojtogatnak, fuldokolsz? Szereted, ha egy erős és domináns nő miatt elfogy a levegőd? Élvezed, ha a fejed két megfeszített, izmos comb közé van szorítva, hogy már nem vagy képes lélegezni többé? Amikor annyira feszít a nyakad körül, hogy a nyomás egyre nő a fejedben, míg úgy érzed, mindjárt szétrobban?”
Valószínűleg a fönti szöveggel nem hatolok nőtársaim lelke mélyére, de bizony sok férfi fantáziáját megmozgatom vele. A kereskedelmi csatornák vacsora mellé sugárzott meztelen celebjei talán elveszik az itthoni férfiak kedvét holmi bikinis erőfitogtatástól, de az amerikai női birkózásnak jelentős rajongó tábora van az USA-ban, Németországban, és a világ egyéb tájain is. A producerek őket szolgálják ki, áruba bocsájtva a női testet. De vajon ki használ kit ebben az iparágban?
Zeus és Gilgames is magáénak tudhat egy-egy nyertes földharcot, a birkózás a görög olimpiákon kiemelt sportág volt, és az azt követő korokban is változatlan népszerűségnek örvendett. A korai amerikaiak már erős hagyományt vittek magukkal Angliából, és kifejezetten amatőr női birkózó filmet láttam már az ötvenes évekből is. Hogy ez erotikus női birkózássá váljon, annak gyanítom, hogy a férfi szemekhez van közé, azokéhoz, akik csodálattal tekintettek fel az ilyen erős amazonokra, elkezdték vásárolni a női hősökről szóló képregényeket, és izgalmukkal keresletet teremtettek az ilyen filmekre.
Alapvetően arról van szó, hogy két sportmezes vagy fürdőruhás nő kötött szabályok alapján harcol egymással. Lehetőleg ringben, állásból indulnak, majd amilyen gyorsan lehetséges, a földre viszik egymást, ahol az a cél, hogy az egyik felülkerekedjen a másikon, azaz mielőbb megszerezze a kontrollt, majd valamelyik fogással feladásra kényszerítse az ellenfelét. Ha a három ütés a tatamin kézzel, lábbal, vagy ha nincs szabad végtag, akkor egy hangos „stop” a menet végét jelzi, újból állásból kezdenek, a végén pedig az nyer, akinek kevesebb feladása volt.
A fogások legfontosabbika az ollózás, amikor a bokánál összekulcsolt lábak közé a felső comb táján be van szorítva az ellenfél dereka, alsó bordái vagy a nyaka, ami igen kellemetlen tud lenni. Pusztán a lábak kinyújtásától megfeszülnek az izmok, és könnyen bordát repeszthetnek, vagy ha a nyaki ütőerek véletlenül teljesen elszorulnak, ájuláshoz vezetnek.
Az ollózásnak számtalan kombinációja létezik, mint például a fordított fejolló, ami leginkább egy hatvankilences pozícióhoz hasonlít, vagy a törökülésbe hajtogatott lábak közé befogott fej. A többi fogás nagy része az ellenfél lefogására szolgál, további kellemetlenségek okozására, illetve látványos elemek bevitelére, például a másik végtagjainak vagy az egész felsőtestének a kicsavarásával. Az itthon pankrációként ismert sport az ugyanennek a még több show-elemmel felhigított változata, de kint ugyanúgy a wrestling szót használják a birkózásra és a pankrációra is.
A fenti lehetséges sérülések, és az egyéb véletlen balesetek (véletlen ütés, rúgás, szembevérzés stb.) ellenére elmondható, hogy minél komolyabban birkózik valaki, annál kevésbé áll fenn a sérülésveszély, mert annál több ésszel és kevesebb lendülettel harcol. A sérülés okozása, a másik igazi bántása nem cél, és csak ritkán fordul elő, csak úgy, mint az egyéb küzdősportoknál, de a lila foltok, letört körmök, a matracon felhorzsolt bőr, és otthagyott hajcsomó azért mindig vele jár.
Erotikusnak pedig attól erotikus, hogy napjainkban bikiniben, de néhány cégnél toplessz, esetleg meztelenül birkóznak a lányok, illetve a fejollónál a befogott fél arca igen közel kerül a befogó bugyijához.
Az erotikusságot fokozza továbbá a kamera és fényképező kezelése, az egyes testrészekről a közeli felvételek, fotók készítése, illetve a filmhez írt szöveg, amelyben mindent eltúlozva, esetleg egy kitalált kerettörténetbe foglalva lesz a meccsből film.
Mert ebből a sportból, amint filmre és weboldalra kerül, fikció lesz, és ez az a pont, ahol a weboldal üzemeltetők apró tündérekké válnak, akik a nézők fantáziáit keltik életre.
Vannak weboldalak, ahol nő-nő meccseket látni, szigorúan sportos mérkőzéseket, aztán vannak oldalak, ahol ugyanilyeneket, de erotikusabb elemekkel, mint amilyen a kevés vagy nem létező öltözék, a hajhúzás, egymás mellének megmarkolása – ez azonban már inkább a „catfight” kategória, mint birkózás. És vannak olyan oldalak, ahol vegyes meccsek láthatóak, azaz nő férfi ellen harcol.
De a lány győz mindig, és ez a lényeg. A néző azt akarja látni, hogy a nő erősebb, mint a férfi, hogy a nő dominál a férfi felett, hogy a film végén kötelezően a nő rálép a földön fekvő férfi mellkasára, és a karjait a magasba, győztes pózba lendíti, bicepszeit megfeszíti. És a néző, aki ezt látni akarja, férfi.
Hogy miért? Ki tudja. Talán egy gyenge, asztmás anyukája volt, és most így állítja helyre a „rendet”, talán egyébként is erősebbnek, félelmetesebbnek tartja a nőket. Nyilvánvalóan a filmben szereplő áldozat helyébe képzeli magát, és nyilvánvalóan élvezi, hogy legyőzettetett, méghozzá egy „gyenge” nő által.
Egyszer egy ilyen néző azt írta, hogy szeretne az élet minden területén vesztes lenni, szeretné, ha egy fiatalabb nő lenne a főnöke, aki őt alázná. Elgondolkodtató az ilyen vágy ebben a sikerorentált, győzteseknek kedvező világban – és számomra nem is antipatikus.
A nézők azonban változatosak, természetesen ahány ember, annyi izlés. Vannak, akiket kifejezetten a sport érdekel, és persze nem bánják, ha csinos a lány, de összességében a jobb birkózás mindig többet nyom a latban, mint a csinosabb test. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a harcias, de nőies birkózók mindig vonzóbbak, mint a férfias nők. A nő külsőre maradjon tehát nő, de domináljon a férfi felett, győzze le, méghozzá egy férfias sportágban, kemény küzdelemben.
Hogy ez hihető legyen, termetre kisebb fiúk szerepelnek a filmekben, ugyanakkor jó testfelépítéssel, izmos testtel, és így sem adnak bele igazán száz százalékot. Lehetőleg olyan színészi képességekkel kell rendelkezniük, hogy hihetővé tegyék azt, hogy harcolnak, küzdenek, de sosem nyernek, viszont amit ők elszenvednek, az komoly fájdalommal jár nekik. Vannak fiúk, akik még egy film kedvéért sem képesek ilyen vereséget mérni a saját egójukra, ők nem is alkalmasak erre a szerepre, illetve vannak olyanok is, akik önként jelentkeznek, örömmel szerepelnek akár ingyen is, és kérik, hogy bántsák őket minél jobban. A legideálisabbak azonban azok, akik annak tekintik ezt, ami: pénzkeresetnek. Valóban vonzó lehet a számukra kívülről, hogy meztelen karok, lábak fonják körbe, és egy tanga bugyis fenék ül egyszer csak a fejére, de egy nyakollóban aztán leginkább arra gondolnak, hogy hogyan szabaduljanak ki belőle, és kapjanak végre levegőt.
Vannak aztán olyan nézők, akik valamilyen fetisiszták, ezért az olyan filmeket szeretik nézni, ahol mondjuk gyakran lábbal, lábfejjel dominál a nő, ráteszi a lábfejét a férfi arcára, mellkasára, rálép, szagoltatja vele, és a végén, a vesztest megbüntetendő, megcsókoltatja. Vagy vannak olyanok, akik az alapvető fogások helyett egy még dominánsabb, még megalázóbb „küzdelmet” akarnak látni, ahol a férfi szinte csak egy krumpliszsák, a nő viszont elölről, hátulról ráül az arcára, hogy az ne kapjon levegőt, és lehetőleg verbálisan is bántalmazza. És vannak olyan filmek is, ahol a lány felemeli a fiút, és ha képes rá, viszi is kicsit. Ezek a filmek az eredeti birkózástól némileg elszakadt „foot fetish” vagy „face sitting”, illetve „lift and carry” videók, de gyakran birkózó weboldalak szerepeltetik a kínálatukban.
Tulajdonképpen ez a diverzifikáció ugyanúgy jelent meg idővel, ahogy a köztudatban és a médiában is az egyre szabadabb, egyre nyíltabb szexualitás. Míg pornó régóta létezik, jó ideig a mezes vagy fürdőruhás birkózásból jól megélt az a néhány producer, aki ezzel foglalkozott. A technikai fejlődésnek, főleg az internet terjedésének köszönhetően azonban a megrendelhető VHS filmek helyett jöttek a letölthetőek, és egyre többen indítottak saját oldalt. A lány-lány (competitive) meccsek mellett megjelentek a lány-fiú (semi-competitive és fake) meccsek, a topok lekerültek (habár az csak a lány-lány verziónál gyakori, a vegyesnél nem), aztán a bugyik is, és manapság kezdtek hódítani azok az oldalak, ahol a meccsek végén igazi erotikus jelenet van, például a győztes kényszeríti a vesztest, hogy elégítse ki őt, és amelyek forgatásához már igazi pornó színészeket alkalmaznak (megacégek, akiknek van tizenkilenc másik, kifejezetten pornó oldaluk).
Hogy perverzek-e a nézők?
Igazság szerint, ami közös ezekben az emberekben, az éppen a gátlásosságuk, a magánéleti problémáik. Nem élnek párkapcsolatban, sőt, van, aki kifejezetten e miatt a „hobbi” miatt vált el és azóta boldogan birkózik, lányokkal, akik vállalnak ilyet nézőkkel is.
A férfiak ezeken a meccseken nyilván nem a valódi testi erőre, hanem a technikára koncentrálnak, habár vannak olyan párosok, ahol teljes erőbedobással sem tudná a férfi legyőzni a nőt. Van köztük, aki kifejezetten edzőterembe jár, hogy felkészült legyen a lányok ellen, és halálosan komolyan veszik a mérkőzést, és van, aki viszi a spiderman jelmezét.
A nézők lojálisak, mert ez egy függőség. Mindegyiknek megvan a saját története arról, hogy mikor vallotta be önmagának, hogy ez az, ami érdekli, izgatja, hogy mikor vállalta fel ezt mások előtt is, de olyan is van, aki évtizedek óta titkolja. Ugyan néhány helyen tradíciója van ennek a műfajnak, de még azokban az országokban sem fogadják el széles körben.
Ezek az emberek valóban nem-domináns hímek, és a legkevésbé sem agresszívek, általában az életben és a magánéletükben sem. Az is igaz e mellett, hogy a nézők általában magasan képzettek, gyakori az ügyvéd, könyvelő, programozó közöttük, a saját vállalkozással rendelkező, vagy akár katona. Igazi, gyerekes, őszinte öröm van bennük, hogy meccseket láthatnak, vehetnek bennük részt, és rendkívül hálásak érte.
No Comments