Gordon Agáta recenziója a Napkút kiadó 2009-es Anyag a vérben című kötetéről

Posted on 2009-06-27 by admin

Mi egészségesebb?
Repülőgépet vezetni vagy drogozni???

Ezen néha gondolkodjunk el, nézzünk meg pár légibombázós meg parádés filmet, és tűnődjünk tovább, hogy az irreálisan erős humán vágy a repülésre, ez a szenvedély vajon nem bűn-e, és vajon nem jár-e rettenetes következményekkel?
A repülés és a drog – az életünk része.

Gordon Agáta recenziója a Napkút kiadó 2009-es Anyag a vérben című kötetéről.

Anyag a vérben – Vallomások drogról és életről
NAPKÚT kiadó, Bp, 2009.
Az interjúkat Godány Judit készítette

A drog csúnya szó, kicsit doktoros, a szer félelmetes, a szenvedély káros.
Egyetlen interjú van a kötetben, amelyik nem fél a szótól és a szertől, hanem megvizsgálja, mit jelent a számára a szer és a szenvedély.
A bátorság egy nőé, az interjú finoman kirajzolja lelki erejét. A nő vállalja, hogy drogos, és nem ijed meg.
Mit kapott a drogtól?
Képes ezt végiggondolni, mert nem fél tőle. Kíváncsi volt, és meg akart ismerni más tudatállapotokat. Utazni a szerrel, megnyílni vele, szélesebb spektrumon látni, érezni és visszatérni.
Veszíteni akart a kontrolljából, erős felettes énjét a szer kicsit oldotta.
Spiritualitást kapott a szertől, megélhette a szélsőségeit, a szenvedélyét.
Drogok nélkül egy tanítóra lett volna szükségem, de nem volt senki, aki megfogja a kezem és vezet egy értelmes úton. Nem találkoztam hiteles emberrel.. Mondja el Koncz Orsolya.
Itt vagyok magamnak kísérleti nyúlnak. Évekig azt vizsgáltam, miért drogozok, és sokat számított, hogy végre megértettem. Van, aki azt gondolja, hogy a bűntudat tart vissza a bűntől. Én azt gondolom, hogy az elfojtások hiánya kell az egészséges élethez és viselkedéshez. Sőt azt gondolom, hogy az éhség az, ami bűnbe visz, értve az éhséget szó szerint és szimbolikusan is.
Időbe telik megérteni, hogy a tanácstalanság, a szeretetlenség és az éhség a világról is szól. És amíg ezt nem értik meg a fiatalok például, addig magukra veszik és magukat büntetik az abszurd és kegyetlen világban.
Olyanok a fiatalok, mintha a jövőből jöttek volna, egy olyan jövőhöz tartoznak, aminek mi már nem leszünk részesei. Amikor befolyásoljuk őket, egy olyan jövőképpel tesszük, amelyet mi akarunk meghatározni, pedig ők fogják.

A kötetben egymás után sorakoznak az interjúk, gyógyultak és elszántak, gyógyítók és mesterek; akik még benne vannak, akik már megjárták, akik soha nem tették és akik tudják, hogy nem különbözünk.

A tanítók azok, akik már megtanulták és most megfogják azok kezét, akik meg akarják tanulni, hogyan szeressék magukat, és drog nélkül hogyan csillapítsák az éhséget.
Köztük is vannak nők, dr Szigethy Anna mondja el, amit anyaként kell tudni. A kötet vége felé beszél, addigra már sok anyát megismertünk, akinek a gyerekét elvette a vámpír drog és azóta vámpírként szívja a család, a szülők és a saját vérét és erejét. Az anyák hűségesek és haragosak, engednek és tiltanak, sírnak és kitagadnak, elszegényednek és visszafogadnak.

A tanítók közül Szigethy Anna azt mondja, hogy bármilyen nehéz is, számolnunk kell a ténnyel, hogy a füvezés természetes része a fiatalok életstílusának, része a kultúrájuknak, nagyjából elképzelhetetlen e nélkül számukra egy jó buli, egy baráti beszélgetés. Nagyon sokat tudnak a kábítószerekről. Nagy kalandnak tartják a kipróbálásukat, az első pohár sört, az első cigit.
A rossz tapasztalatok elkerülhetetlenek, és nincs baj, ha tanulunk belőlük. A szerencsés gyereket segítheti idősebb testvér, támasza lehet rokon, felnézhet tanárra, bizalommal fordulhat baráthoz, segíthetik sporttársai, edzője, erőt adhat hite, vallási közössége.

A drog az életünk része. A tapasztalatok elkerülhetetlenek.
Ha tanulunk mindebből, akkor nincs baj.

A szó, hogy drogos: bélyeg és stigma. Olyan szó, amely figyelmeztetés.
Ha meghalljuk, belül hátrálunk pár lépést, folytatódjon bárhogy a beszéd,
legyen angyali vagy taszító, aki mondja, bekapcsoljuk az elhárítást, akkor is,
ha nem félünk se a drogtól, se a drogosoktól, hanem együttérzünk,
sorstársak vagyunk, és ugyanarról beszélünk.

Anyag a vérben, vámpír az agyban, élősködő a családban.
Diszfunkciós egység a közösségben, eltévedt bárány, menekülő angyal.
Metaforák és figyelmeztetések. A kötet jól érthető tanulságokat ír le, de csak azokat halljuk meg, amelyeket már ezeregyszer hallottunk.

Különbözik a férfi és a női használat. Ahogyan tízszer annyi férfi kerül börtönbe, mint nő, ugyanúgy tízszer annyi férfi használja önbüntető és életveszélyes módon a drogokat.
Eltérő szükségleteket elégítenek ki a drogok.
Spirituális szer és minden tilalma ellenére szabad.
A spirtualitás eszköze és tiltott intézménye is a drog.
Közösségeket köt és old, keresők gyülekeznek és hitet találnak.
A drog és drogosok stigmatizációja hazug és kártékony játszma.

Hogy mire lehet jó a drog, arról nem beszélünk, csak a durva csábításról, a teljes önfeladásról, a csalódásról és menekülésről, erről a szenvedélyről, amelyik éltet és magának követel.
A kötet címe a heroinra utal, az anyag a vérben azonnal hat, a szívünkön pár másodpercenként a testünk minden csepp vére átáramlik, az érbe lőtt anyag ugyanúgy. A drogos szűken azokat jelenti, akik szúrják magukat. Tágabb és reálisabb értelmezésben azonban mindenki drogos, aki gyógyszereket szed, alkoholt fogyaszt, ragasztót, füvet vagy dohányt szív, teázik, leveleket rágcsál, tudatmódosít.

Ilyenek a szenvedélyek, mindegyik tudatmódosult állapot és kémia is, ad és elvesz.
Szenvedélyben élni, egy ember, egy ügy, egy anyag, egy szellem végzetes vonzásában mintha kínos lenne. Gyengeség vagy butaság, főleg egészségtelen és költséges, az egyensúly és harmónia elleni vétek, személyes bűn a saját test ellen és gyakran a hozzátartozók ellen is.
Gondoljuk. Hisszük. Szenvedélyesen hárítani, gyógyítani és leszoktatni akarunk.

A drogos életszakasz mélyen elítélt és bűnös időszak egy ember életében, ilyen lehetett egy szektához tartozni pár ezer éve, amikor még agymosásból és emberek kihasználásából élő erőszakos kis közösségnek tűnhetett például a kereszténység, amely  a bor és a kenyér rituális tudatmódosítására épített, és az uralkodó államvallások megvetően kiközösítették a csatlakozókat.
Kis közösségekben lehet kijutni ebből a nehéz és szenvedéstelivé vált életszakaszból. Ezek a kis közösségek befogadják a drogos múltú lényt, és felruházzák néhány olyan képességgel, amelyek hiányoztak az életéből.

Az örök hezitálás az örök probléma. A hezitálás, habozás egyszerű helyzetet jelent. Mentálisan és közösségileg olyan túlszabályozott mindennapi szituációt, amelyben egyszerűen nincs jó lépés, nincs jó válasz, mert egymásnak ellentmondó,  valamelyik szereplő számára bántó vagy frusztráló lépéseket tesz csak lehetővé a lebénító szituáció. Sekk-sakk-patt-matt. Gyakran élünk úgy, hogy szinte csak ilyen lehetőségeket látunk. Aztán egy váratlan helyzetnél leblokkolunk és kimenekülünk. Vagy egy jól ismert helyzetben lebénulunk és ezt a lebénítottságot manifesztálja a drog.

Húsz képességet tanulunk újra, mondja el Egri Ferenc, mind a húsz nagyon fontos, mindegyik megvolt, csak nem használtuk, mind a húsz nagyon hiányzott. A legfontosabbak a problémamegoldó és a döntéshozó képességek. A kezdeményezőkészség és a lelkesedés. A szeretet és a közösség.

A drogok növény-anyánk szellemidéző szerei. Virtuális útjain újra meg kell találnunk és használni tanulnunk varázserejű eszközeinket.

Gordon Agáta

No Comments

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.